
Az Ezerjó városát és Tatabányát mostantól összeköti a kenyér
Szent István ünnepén A Vértes Agorája 2021-ben új programmal jelentkezett. A hagyományteremtő szándékkal életre hívott Tatabánya kenyere elnevezésű verseny jó hangulatú, szerethető és folytatásra érdemes eseménynek bizonyult. A várossal közösen hirdetett megmérettetésre összesen tizenegyen neveztek, s ki-ki tudása legjavát adva vett részt benne. Ami közös volt: a versenyzők nagyon komolyan vették a feladatot, s többségüket nem elősorban a versenyszellem, hanem a kíváncsiság és a tudásvágy hajtotta. Az egymással és a zsűri tagjaival folytatott beszélgetésekből mindenki hozzátehetett valamit a már meglévő ismereteihez. S mindemellett értékes szakmai, s talán baráti kapcsolatokra lehetett szert tenni a Csónakázó-tónál augusztus 20-án.
A verseny két részből állt. Valamennyi versenyzőnek hoznia kellett egy már készre sütött kenyeret (ami fehér- vagy félbarna, illetve teljeskiőrlésű lisztből készült), valamint sütésre kész állapotban a kötelező – általunk adott alapanyagokból előkészített – Vértesi kukoricapelyhes kenyeret, amit aztán a helyszínen felállított kemencékben sütöttünk ki.
A négytagú zsűri így összesen 22 kenyeret kóstolt, s ezekből választotta ki azt az egyet, amely egy éven keresztül viselheti a Tatabánya kenyere címet. Ez pedig nem más, mint Takács János (Bäckerei Leitermann Pékség – Mór) teljeskiőrlésű lisztből készült kenyere.
A fehér- és félbarna kategóriát Szelőczei Barbara nyerte, míg a legjobb Vértesi kukoricapelyhes kenyeret Fehér Balázs, azaz a Kenyér legény sütötte. Róla érdemes elmondani, hogy másfél éve él Tatabányán, amelyet nagyon megszeretett, s hosszabb távon is itt képzeli el a jövőjét, amelyben egy majdani önálló pékség létrehozása is szerepel. Ő nem csupán a versenyre, hanem kóstolónak is hozott kenyereket, amellyel minden arra járót megkínált. Nagyon kedves gesztus volt.
Ahogy Takács Jánosé is, aki mindenekelőtt negyven gyönyörű, s persze nagyon finom kenyérrel lepte meg a rendezvényen résztvevőket. A későbbi nyertesről felesége elárulta, hogy „a tészta közelében érzi magát igazán elemében”. Ez a szenvedély most a győzelemig repítette őt.