“Maga rendelt egy love story-t! – Jó, de a bánatot nem…”

“Maga rendelt egy love story-t! – Jó, de a bánatot nem…”

A Francia Filmnapok egy igazán szórakoztató – ugyanakkor mélyen elgondolkodtató – film, a Boldog idők című romantikus vígjáték vetítésével folytatódott az Agorában. Már az alapötlet („időutazás” egy konstruált világ segítségével) is arra késztette a nézőt, hogy magába tekintve elgondolkodjék néhány alapvetésen: mikor volt legutóbb elégedett önmagával, mikor látta káprázatosnak azt, akit szeret, mikor érezte magát igazán boldognak, s valójában: mi jelenti számára a boldogságot?

Egy kiüresedni tűnő – több évtizedes – házasságban látszólag a férj az, aki minden tekintetben elveszítette a lába alól a talajt. Viselkedését, a mindennapi dolgokhoz való viszonyulását – vibrálóan élénk felesége ellentéteként – a nehézkes, ódivatú zárkózottság jellemzi. Fia megpróbálja ebből kimozdítani őt, s megajándékozza az „időutazás” lehetőségével: egy maximalista, professzionális vállalkozás az ügyfelei számára megteremti azt a miliőt, amelyet választanak (megfizetnek) maguknak.

Victor 1974-be megy vissza, arra a napra, amikor megismerte a feleségét. Már abban a pillanatban, amikor magára ölti a kor divatja szerinti öltönyt, megtörténik a „varázslat”: újra élni látszik! S innentől kezdve – a fájdalmakat sem nélkülöző – belső utazásra indul, ahol az illúzió szolgálatába állított kellékeknek, de főként a felesége fiatal mását alakító öntörvényű színésznőnek köszönhetően végül magára, feleségével pedig újra egymásra találnak. Mindeközben az is kiderül, hogy az esetlennek tűnő, a fejlődéssel dacoló főhős valójában mindig – a múltban és a jelenben is – nagy hatással volt a környezetében élőkre, észrevétlenül terelte sorsukat jobb irányba.

A helyzetkomikumokra építő szórakoztató elemek mélyén valódi intellektuális humor és játékos, ugyanakkor csipkefinom metaforák sokasága rejtőzött. A kiváló színészi alakítás pedig megkoronázta mindezt.