A népdal otthon tart, a sanzon elhív

A népdal otthon tart, a sanzon elhív

Az UFo – Nyitott rezervátum minden alkalommal más világra tár ajtót. A februári esten ez a világ a színművészet, de még inkább az élet művészete volt.

Csendes Toll Szarvas József színművészt látta vendégül, aki nemrég megjelent könyve – Könnyű neked, Szarvas Józsi… – kapcsán mesélt az életéről. Vagyis, inkább sztorizgatott: őszintén, bőséges öniróniával, ami mindig minden körülmények között ok a bizalomra. A tanyáról a Nemzeti Színházig vezető úton bizony sok volt a rög, de Szarvas József nem esett el bennük, nem is kerülte ki őket, hanem átbukfencezett – olykor pedig átszaltózott – rajtuk. Ami valamennyi kis történetben közös volt, az a mindenen átsütő, elpusztíthatatlan derű, a szívós elszántság és a tettvágy.

Közel ülve és minden mást átmenetileg kizáró figyelemmel vizsgálva – a tanyasi összevont általános iskola képesítés nélküli tanítója által notórius képzelgőnek minősített – Szarvas Józsefet, feltűnő és nagyon érdekes kontraszt rajzolódott ki. Egyszerre volt jelen a sztorizgató színész, aki végig fenntartotta a közönség érdeklődését és gondoskodott a szórakoztatásukról, s a jó értelemben vett parasztember, akiben az értékmentés iránti elhivatottság munkál. Előbbi gördülékenyen, utóbbi – a lelkesedéstől versengve toluló gondolatokkal és szavakkal – küzdve beszélt.

A rezervátumban szokásos „tetemre hívás” sem maradt el. Ezúttal Medvéket Ölelő (Murányi Sándor Olivér) és az ő felfedezettje, Erdei L. Tamás olvasott fel egy-egy részletet a februári lapszámban megjelent prózájából.

A következő estre – a Tavaszi Fesztivál égisze alatt – Pajor Tamást várjuk.